Élet és Irodalom

Az Élet és Irodalom ma Magyarországon gyakorlatilag az egyetlen irodalmi-közéleti hetilap, és ezáltal jelentős értékek hordozója. Az olvasó egyszerre talál benne színvonalas irodalmat, műkritikát, könyvbírálatot, élvonalbeli szerzőktől származó publicisztikát, tényfeltáró, oknyomozó riportokat, interjúkat és olyan, gazdasággal kapcsolatos írásokat, amelyek témájukkal, hangvételükkel és szerzőgárdájukkal egyaránt eltérnek a más lapokban megjelenő elemzésektől.

Kíváncsiak voltunk a lap hátterére, így Kovács Zoltán főszerkesztővel készített interjúnkat pedig alább találják.

Kovács Zoltán
Kovács Zoltán
főszerkesztő, ügyvezető
Mióta tölti be az Élet és Irodalom főszerkesztői pozícióját?
A lapnál 1986 óta dolgozom, 1993 óta vagyok főszerkesztő, és nagyjából ekkortól a kiadó ügyvezetője is.
Mi történt az elmúlt húsz évben a kiadói piacon?

Nehéz röviden elmondani, hiszen 1993-ben teljesen más világ volt Magyarországon. Akkor még híre-hamva sem volt az internetnek, ráadásul a magyar sajtó struktúrája teljesen másképp nézett ki. Amikor én főszerkesztő lettem, úgy vállaltam el a feladatot, hogy mindenféle támogatás nélkül önjáróvá kell tenni az újságot. 

Milyen volt a lap piaci helyzete abban az időben?

1993-ban majdnem minden lap veszteséges volt. Ez főleg a hetilapokra volt igaz, hiszen abban az időben ugyan nagyobb példányszámban vásároltak lapokat, de főleg napilapokat. Az ÉS nyomott példányszáma visszaesett, 8600 körül volt. Ebből a kilátástalan helyzetből úgy tudtunk kimászni, hogy átszerveztük az egészet: a magyar sajtóban korábban nem vagy alig létező igazi oknyomozással felfutott a példányszámunk, kevesebben is lettünk, mint korábban. A lap az 1996-97-es években lett rentábilis, majd egy nagyon jó időszak kezdődött, hiszen sok tényfeltáró anyagot tettük közzé. Példányszámunk 8.600-ról felment egészen 24.000-ig. Mindez akkor, amikor a nyomtatott lapok példányszáma inkább csökkent.

Mekkora most jelenleg a lap példányszáma?

Jelenleg 18.000 körül mozog, és létezik internetes előfizetés is. Stabil az olvasóközönségünk. Ez talán annak is köszönhető, hogy liberális újságként sok minden belefér a hasábokba, baloldaltól a jobb oldalig és vissza. Sokan írnak a lapba, külföldről is, úgy gondolom, ez is jelent valamit.

Tehát ez lehet a lap működésének titka?

Igen, de az is, hogy némiképp másként működik, mint a megszokott. A szerkesztőség, a magyar viszonyok között kevés szerkesztővel, de feltűnően nagyszámú állandó szerzővel előállít egy terméket, ez az Élet és Irodalom, és ezt a terméket megvásárlásra kínálja. Amíg megveszik, nincs nagy baj. Minden, ami a lap kiadásával és üzleti életével kapcsolatos, az a szellemi szuverenitást segíti. Először is, hogy csak piaci bevételeink lehetnek: a lapárbevétel, és a hirdetési díj, nem feledve az olvasói egyszázalékos támogatást, ami persze közvetetten, szintén piaci eredetű. Állami támogatást nem kér, nem is fogadna el. Ezt saját önállóság-érzete miatt teszi, jót tesz a közérzetnek, másrészt dacból, büszkeségből és gőgből. Egy hetilap tartsa el magát, a támogatást kapják a folyóiratok, mert azok biztosan nem tudják eltartani magukat. A belső struktúra a szerkesztői önállóságra épül. A rovatszerkesztő teljes felelősséggel gondozza a rovatát. A főszerkesztőnek, ha nem nagyon muszáj, kérése se legyen, mert minden főszerkesztői beledumálás az önállóságot gyengíti, az pedig a személyes felelősséget kezdi ki. A főszerkesztő kompetenciája fölfogásom szerint a rovatszerkesztő felkérésig tart, ha pedig rossz rovatszerkesztőket választ, vállalja ennek konzekvenciáit, saját magára nézve is, természetesen. Lehet, hogy ez az önállóság-felelősségi rész túl sok, de ez az alapja mindennek, és talán nem is lenne ilyen hosszú és hangsúlyos, ha a magyar lapkészítésben általában önálló emberek dolgoznának.

Mióta létezik az Élet és Irodalom?

Maga a lap a legrégebbi hetilap Magyarországon. Elődje az 1952-ben megjelenő Irodalmi Ujság volt. A lapot az 56-os forradalmat követően betiltották, 1957-ben újra indult Élet és Irodalom néven.

Milyen mérföldkövetet tud felsorolni a lap életéből?

Az ÉS nagyon baloldalinak indult, majd később főként unalmas lett, aztán 60-as évek közepe újra fontos időszak, mert  Nemes György akkori főszerkesztő 1963-64-ben teljesen átszervezte: az akkori korhoz képest egy korszerűnek és liberálisnak mondható, fogyasztható lapot készített. A lap jelenlegi struktúrája is akkor alakult ki. Az elejére kerültek a közéleti műfajok, mint pl. publicisztika, interjú, glossza, stb., majd a hátsó részébe a kortárs irodalom hátul volt a tv, rádió, kritikai rovat, tárlat, filmkritika. Ettől az újság kezelhető lett, unikummá vált, hiszen abban az időben a többi lap többnyire csak a pártprogramokat bontotta le. A rendszerváltozás hektikus volt, a legjobb időszakban elért 60.000-res példányszámunk drasztikusan csökkent a már említett átszervezésig.  Jelenleg az országban az egyetlen olyan lap vagyunk, amelyik a neten csak díjfizetéssel olvasható. Ha valaki szeret bennünket, a pénzével is szeressen. Itt kb. 3-4000 előfizetőnk van, a példányszámunk pedig jelenleg kb. 18.000.

Mivel lenne elégedett 1 év múlva?

A lap megítélésével kapcsolatban fontos, hogy mennyi idézik az újságot, mennyire veszik át más médiumok a mi írásainkat. Ha nincsenek tőlünk idézések, akkor az azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk. Ha vannak idézések, hivatkozások ránk, akkor viszont tudjuk, hogy jó irányban haladunk és az olvasottságunk is az elvárt szinten maradhat. 

Nálunk az számít, hogy ne csökkenjen a példányszámunk, és hogy a digitális kiadást is egyre többen olvassák. Fontos nekünk az egyetemista, főiskolás célcsoport is, hiszen egy-egy lapban megjelent írás az ő tanulmányaikat is segíti a kortárs irodalom közlésével, így megveszik a digitális lapot, amivel együtt ráadásul kapásból 1998-ig visszamenően megkapják az archívumot is. Természetesen fontos a jövőre nézve, hogy rentábilis legyen a lap. Írásaink jelentős részét nem újságírók írják, hanem történészek, irodalmárok, közgazdászok, egyetemi emberek. Erre törekszünk, hivatásos politikust elvétve közlünk, interjút sem kérünk tőlük. Miután ezt alapkérdésnek tekintjük, a megjelenő írások jórésze nem is az újságíráshoz legközelebb álló műfajokban születik, a lap jellegzetes műfaja - a többi hetilaphoz képest legalábbis – az elemző publicisztika, az értekezés, olykor a tanulmány. Kisebb részben, természetesen jelen vannak a par excellence zsurnálműfajok, (interjú, riport), de akkor is, mélyebben és kifejtőn. Így aztán a lap egésze az átlaghoz képest terjedelmesebb írásokból áll. Ha a napilapok és a folyóiratok között vannak a hetilapok, akkor az ÉS föltétlen közelebb áll a folyóirathoz, mint a napilaphoz, erre törekszik is. Nincs hírrovatunk, még heti visszatekintő jellegű sem. Ezek koncepcionális megfontolások, de az már praktikusan igaz, hogy némely számunkra fontos szerzőt nem is lehetne igazán a laphoz kötni, ha írásaira nem kapna elegendő felületet. 
Kik a konkurenciáik?

Alapvetően a hetilapok, hiszen az emberek többsége napilapokat, vagy esetleg 1-2 hetilapot vesz egy héten. A 168 óra, és a Magyar Narancs az elsődleges konkurenciánk, de a Heti Válasz is konkurenciának is mondható. Valamilyen szinten a HVG is, bár a HVG és az ÉS olvasói között nagy az átfedés. Természetesen ezen felül az internetes világ is konkurenciának számít.

Ki az Önök legfőbb célcsoportja?

Alapvetően a városi, családos, 1-2 gyermekkel rendelkező emberek, akik az átlagnál jobban keresnek, ugyanakkor az egyetemisták is fontosak, hiszen anyaggyűjtéshez veszik a lapokat. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy az olvasói igények után akár egyetlen lépést kellene tennünk, épp ellenkezőleg. A hazai nyomtatott sajtó, és ezzel együtt, az egész magyar média egyik rossz beidegződése, hogy időről időre elindul az olvasók irányába, ahelyett, hogy számba venné saját értékeit, és azokat erősítené. Az ÉS esetében mindig értelmetlennek találtam a kérdését: kinek üzen az ÉS? Senkinek nem üzen. Ha igen, akkor azt, hogy van egy szellemi műhely, ahol hét-nyolc szerkesztő, és a laphoz lazábban-szorosabban kötődő további négy-ötszáz szerző hétről hétre beszámol arról, hogyan látja a világot. Egy olyan lap esetében, amelyiket most indítanak, nyilván alapkérdés, hogy kinek indítják, vagy ha úgy tetszik, kinek üzen, de az ÉS más.

Van-e a kiadónak más kiadványa is a lapokon kívül?

Évente kb. 1-2 könyvet adunk ki, amik elsősorban ÉS-hez köthető könyvek, például nagyobb horderejű, érdekes tényfeltáró anyagokat jelentetünk meg könyv formájában, de az ÉS főoldali cikkeiből összeállított könyvet is kiadunk Első oldal néven 1992 óta folyamatosan, rendszerint a választások előtt. Emellett adtunk már ki nagy értékű, kétnyelvű albumokat is. Persze nem a könyvkiadásból élünk, ezért csak akkor adunk ki könyveket, ha megvan rá a kellő keretünk.

A MagyarBrands díjon kívül milyen díjakkal rendelkeznek és hogyan kommunikálják azokat?

2000-ben kaptunk Tolerancia díjat, a 12 belső munkatársból 9-en pedig már kaptak Pulitzer-díjat is. Ezeken kívül pedig rengeteg egyéb díjunk is van, korábban négyszer kaptunk SuperBrands díjat. A MagyarBrands és SuperBrands díj annyiban más, hogy bárki megkaphatja, aki a kritériumoknak megfelel, a díj nem függ az aktuális politikáról, ezért mindenképpen értéket képvisel. 

 
     
X
Brandig 2017