Magyar sikertörténetek

Hat hónappal indulása után Franciaországban is árusítani kezdik az angyalföldi csokoládémanufaktúra, a chocoMe termékeit. Az egyszemélyes vállalkozásként indult és 60 millió csokivariációt kínáló cég egy 70 négyzetméteres földszinti üzlethelyiségben működik, és decemberi forgalma már akkora volt, mint amit három évvel későbbre terveztek. Az üzleti felfutás hátteréről beszélt az [origo]-nak a tulajdonos, Mészáros Gábor.

Hogyan jut eszébe valakinek, hogy csokoládéra jázminvirágot vagy wasabis mogyorót tegyen, ráadásul még azt is képzelje, hogy ebből megélhet?

Hamarabbról kell indítanom, egészen pontosan onnan, hogy hat év munka után egy multinacionális sörös cégtől kellett eljönnöm, mert a válság miatt leépítették azt a trade marketinges részleget is, amelynek vezetője voltam. 2009-ben álláskeresővé váltam, de több hónap után sem sikerült elképzelésemnek megfelelő állást találni. A sikertelen próbálkozások után gondolkodtam el azon, hogy miért is kaparok görcsösen bármilyen alkalmazotti státusz után, miért nem fogok saját vállalkozásba. A csokoládé gyártásának ötlete onnan jött, hogy gyerekkorom óta speciális kötődésem volt a csokihoz, de nem abban az értelemben ahogy általában minden gyerek szereti a csokoládét, hanem úgy, hogy mindig kíváncsi voltam a csokik összetételére, arra, hogy ki gyártja vagy hogy mi teszi különlegessé, mássá a többi termékhez képest. Sokfelé megfordultam a világban, és mindenhonnan hoztam helyi csokoládét.

Ez rendben van, de annál azért több kell egy vállalkozás elindításához, mint hogy a suliban esetleg mogyorós csokinak öltözött a jelmezbálokon...

Persze. Az érdeklődés kevés, szakismeret is kell, amit egy belgiumi csokoládéakadémián szereztem meg. Az egyhetes kurzus nagyjából félmillió forintba került, de a világ legkiválóbb mestereitől tanulhattunk, kérdezhettünk, például Philippe Vancayseele-tól vagy Alexandre Bourdeaux-tól. Belgium amúgy a csokoládékészítés egyik nagyhatalma, bár hozzánk csak a tömegtermékeik jutnak el, valószínűleg a viszonylag alacsony áruk miatt. Szerintem a legjobb csokoládét a belga Pierre Marcolini készíti, de nála egy tábla csokoládé legalább 10 euróba, vagyis majdnem 3 ezer forintba kerül.

Kitanulta a csokoládékészítés fortélyait, de honnan jött az ötlet, hogy teljesen egyénre szabott különlegességeket készítsen?

- Néhány évvel korábban Amszterdamban láttam egy olyan bódét, amelyben az emberek megrendelhették, hogy mi kerüljön a csokoládéra, mazsola, vörös áfonya, pisztácia, mandula, a kész csokit aztán néhány óra múlva vagy másnap el is vihették. Ez kicsit hasonló a magyar lángossütőkhöz, ahol alap a kisütött tészta, azt pedig a vásárló dönti el, hogy sajtos, tejfölös, sajtos-tejfölös, fokhagymás vagy ezek keverékét kéri. Az viszont lényeges különbség, hogy az amszterdamihoz képest a chocoMe sokkal többféle feltétet kínál a csokikhoz. Kiszámoltuk, hogy a nyolcvanféle összetevő nagyságrendileg 60 millió variációra ad lehetőséget a megrendelő igénye szerint.