chocoMe interjú

Természetesen nem volt ilyen egyszerű, hosszas folyamat eredményeként született meg a chocoMe, hiszen fontos volt, hogy olyan csináljak, ami mögött van valami különleges, amiről beszélnek az emberek.

 

Folyamatosan figyeltem a területeket, kutattam, megnéztem a hazai piacot. Akkor láttam, hogy nagyobb eséllyel lehet csokoládékészítésből kitörni, mint egy kávézó vagy gyorsétterem nyitásból. Ebben az időszakban persze mindenki le akart beszélni arról, hogy vállalkozzak, senki sem hitt abban, hogy megvalósíthatom a célokat. Ők nem látták azt, amit én már akkor elképzeltem, mint például azt, hogy miképpen fog kinézni a csomagolás, mit tervezek pontosan, stb. 

 

2009 karácsonyán a családommal gyakorlatilag közösen döntöttük az indulás mellett. December 27-étől már gőzerővel folyt a háttérmunka azért, hogy minden összeálljon, hogy minden alaposan elő legyen készítve, kezdve attól, hogy hogyan készül a csokoládé, odáig, hogy üzleti terv. 

 

Egy teljesen új szakmát kellett kitanulnom és mivel Magyarországon nincsen csokoládékészítő képzés, így autodidakta módon gyűjtöttem az információkat és gyakoroltam, kísérletezgettem folyamatosan a saját konyhám helyén kialakított házi üzememben. Mivel nem ment tökéletesen, ezért a belgiumi Csokoládé Akadémián elvégeztem egy csokoládékészítő tanfolyamot, ahová bár nehéz volt bekerülni, de végül Húsvét után sikerült a képzést megkezdenem.  Végül megfeszített munkatempóban, 6 hónapos tervezési folyamat végén, a munkahelyem elvesztésének 1,5 éves évfordulóján, 2010. június 21-én indultunk el hivatalosan.

A legelső sajtótájékoztató során, a meghívóval együtt kiküldtük a csokoládé feltétek listáját, hogy a meghívottak válasszanak alapot, feltétet és mi megcsináljuk nekik azt az összeállítást.  Mivel ez egy kuriózum volt, ezért az eredetileg számolt 8-10 újságíró helyett 41-en jeleztek vissza és végül 33-an jöttek el, ami nagy siker volt. A sajtótájékoztatón elsősorban azt hangsúlyoztuk ki, hogy hogyan készül a csokoládé. Ez sajtómegjelenéseket generált, ami újabb sajtóeseményeket eredményezett. Hetente több újság is érdeklődött irántunk. Az ismertséggel együtt nőtt a forgalmunk, majd nőtt a viszonteladói értékesítés is, hiszen a csokoládé egy olyan varázsszó, amire rengeteg ember felkapja a fejét. Jelenleg több mint 1.000 különböző sajtóbejegyzésben lehet megtalálni a chocoMe nevet az interneten. 

Magyarországon nincsen hagyománya a csokoládékultúrának, hiszen korábban nem voltak csokoládékészítők. Pl. Belgiumban szinte minden városban van egy manufaktúra, Magyarországon ez egyelőre nehezen képzelhető el.

Az is érdekes tény, hogy aki ma Magyarországon neves csokoládékészítő lett,  egyikűjük sem cukrász. Van közöttünk gépészmérnök, közgazdász, stb. A csokoládékészítés olyan, mint a borászat, csak az gyökerei  most lettek lerakva. Azt is csak a rendszerváltás után találták ki, hogy magánpincészetek bort fognak készíteni, ilyen korábban nem nagyon volt. A borászatra jellemző, hogy a borászok összefognak és együtt valósítják meg céljaikat, hiszen rájöttek arra, hogy egységben az erő. Úgy gondolom, hogy a magyar csokoládé sosem lesz ismert se itthon, se külföldön, ha mi, csokoládékészítők nem fogunk össze úgy, mint pl. azt Belgiumban tették. 

Abszolút elhivatottan dolgozom, maximális precizitással és perfekcionizmussal, valamint elképesztő hittel, ráadásul nem elégszem meg kompromisszumokkal. Sosem jutott az eszembe, hogy amit kitaláltam, az nem megvalósítható. 

Úgy érzem, hogy sikerült egy olyan új termékkategóriát teremteni a csokoládé piacon belül, ami például a zürichi csokoládékiállításon, a csokoládé hazájában az egyik legsikeresebb stand volt. 

Büszke vagyok arra is, hogy rövid idő alatt olyan szintű növekedést értünk el, ami hihetetlennek tűnik.  Most már tisztán látom azt, hogy meghatározó csokoládé márka tudunk lenni egy olyan piacon, ahol meghatározó nevek vannak. 

Számos díjjal is rendelkezünk már, mint például Innovációs elismerés, Arany Penge díj, Csomagolásverseny díja, Magyar Termék Nagydíj, MagyarBrands 2011, majd MagyarBrands 2012, Év honlapja díj, Árukereső által meghirdetett év boltja díj, stb.. 

A legbüszkébb azonban az Ernst&Young „Az év üzletembere” pályázaton elnyert „Jövő ígérete” kategória díjára vagyok. A mai napig nem tudom, hogy ki jelölt a díjra, eleinte nem is foglalkoztam vele, de végül az utolsó pillanatban beadtam a pályázati anyagot, majd el is feledkeztem róla. Nem gondoltam volna arra, hogy a korábbi díjazott nevek mellett van esélyem a díjra. Végül kapcsolatépítés miatt mentem el a gálára, ahol a hosszú bevezető első 3 mondatánál már tudtam, hogy én kapom a díjat. 

Úgy indítottam el a vállalkozást, hogy bármi, amit csinálok, az különbözzön a többitől, legyünk mások és ne csináljunk olyat, amit mások. Ha ez megvan, akkor borzasztóan kell benne hinni, különben nem tudsz elérhető célokat kitűzni. A legfontosabb, hogyha ezek a célok megvannak, akkor semminek sem szabad ettől eltántorítania. Lehet, hogy korábban fontosnak tartott dolgok átértékelődnek, esetleg barátokat is veszthetsz miatta, de valahol csak 100%-os erőbedobással lehet igazán sikereket elérni.

Elképesztő elszántság és kitartás kell, ha kell reggel 8-tól akár éjfélig tartó munkavégzéssel és kezdetben félre kell tenni mindent a cél érdekében.