Magyar sikertörténetek

"A Cserpes egy olyan márka, ami nincs a multiban" - mondta Cserpes István, a mára 1,5 milliárdos évi forgalmat bonyolító Cserpes Sajtműhely vezetője és tulajdonosa. Pedig a nagy kereskedelmi láncok is felismerték a hagyományos eljárással készülő áruk iránti keresletet, ezért a Cserpessel is felvették már a kapcsolatot, de ők kitartanak a kisbolti értékesítés mellett. Nem akarják "elárulni" a kisboltokat, amelyekkel jó kapcsolatot építettek ki. Elmondása szerint a jelenleginél nem is kíván sokkal nagyobb hálózatot létrehozni és külföldi terjeszkedésben is legfeljebb csak egy-két termék esetében gondolkodik.

Cserpes István az indulás óta egyéni vállalkozóként viszi az üzletet. Ahogy mondta, csak lustaságból nem váltott cégformát, "nem volt rá szükség". Azonban a felelősségi kérdések miatt várhatóan társas vállalkozássá fogja alakítani a Cserpes Sajtműhelyt. Az őt és munkásságát talán legközelebbről ismerő Németh András, aki műszaki vezetőként dolgozik a vállalkozásnál, s a kezdetektől, 1991-től részt vett az üzem felépítésében, "jóhiszemű embernek" tartja barátját és munkatársát, Cserpes Istvánt, aki elmondása szerint "mindenkihez pozitívan áll".

Az eleinte néhány tucat, 1996-ban 30, 2002-2003 körül 60, jelenleg pedig mintegy 150 embert foglalkoztató üzem vezetése azonban kemény feladat. "Mi, magyarok szerintem nem tudunk dolgoztatni" - ismerte el Cserpes István, aki a jelenlegi 1,5 milliárdos évi forgalom mellett is igyekszik úgy irányítani a műhelyt, mintha az még mindig a két évtizeddel ezelőtti kisüzem lenne. Saját szavai szerint szeretett volna egy családias, normális, emberi légkört kialakítani. "Úgy képzeltem, hogy az embereim majd vigyáznak a gépekre, nem pazarolják a vizet, az alapanyagot" - mondta, de elismerte, hogy a kezdetektől küzdeni kellett a dolgozókkal.

"Sok emberemben ott van 20-30 százalék kihasználatlanul, azaz 20-30 embert fölöslegesen dolgoztatunk" - mondta. Szerinte két módon lehet motivált egy dolgozó: meggyőződésből, vagy kényszer hatására -, de szavaiból az derült ki, hogy számára egyik út sem igazán járható. "Az előző rendszer tönkretette az emberekben az akaratot, a szívet" - vélte, s arra panaszkodott, hogy "honfitársaink átmennek Ausztriába 5 euróért rabszolgának, de itthon mondjuk 3 euróért csak dolgozgatnak". Ennek ellenére "soha senkinek nem üvöltöttem le a haját, még akkor sem, ha hibázott. Az ember nem smasszernak születik" - tette hozzá.

A munkatársakba fektetett bizalom azonban néhány esetben visszaütött. Volt aki önrablást színlelt, más táppénzre ment, amikor ki akarta volna rúgni, de egy nagyobb, havi 4-5 millió forintos lopással is megkárosították hosszabb távon. "A Cserpes Sajtműhely egy brand, s ennek nagyon komoly értéke van már, amit bármikor egy rosszindulatú ember kívülről vagy akár belülről szétrombolhat" - mondta. Szerinte a multiknál éppen ezért vannak nagyon komoly és szigorú munkaszerződések, amikkel viszont "az a szív és lélek van megölve, pedig egy cég nem csak anyagilag tud pozitívan működni".

"Rengeteget kínlódtunk"

A tejfeldolgozó üzem történetében felívelő időszakok és nagy hullámvölgyek követik egymást, de az első éveket a lassú építkezés, a kemény munka és a nehézségek jellemezték. Cserpes István és Németh András a csornai tejüzemben dolgoztak, itt ismerték meg egymást. Az üzletet Cserpes István alakította ki, egyéni vállalkozóként ő a tulajdonos és vezető. Németh András, aki a műszaki oldalát ismerte a tejiparnak, a mai napig a sajtműhelynél dolgozik, szintén magáénak tudja az üzemet, de tulajdonrésze nincs benne. Szerinte Csornán a rendszerváltás körül "iszonyatos pazarlás volt", vagyis a termelés és a befektetett energia nem volt arányban. Emiatt döntöttek úgy, hogy belevágnak egy saját üzem létrehozásába, mert "tudják ezt jobban is".

Cserpes István pontos ember. "1991.szeptember 17-én jöttünk el Csornáról és 1992.április 1-jén kezdte meg termelését az első tejfeldolgozó üzemünk" - válaszolt napra pontosan a kezdeteket firtató kérdésünkre. Ezt még egy családi ház pincéjében alakították ki, majd egy melléképülettel bővítették. "100 négyzetméter volt az egész, minden segédmunkát mi végeztünk a Bandival, mi kevertük a maltert, mi szögeztük a plafont" - mesélte a kezdeteket. "Anyagilag és fizikailag teljesen kikészültünk az indulásra" - mondta, milyen volt 27 évesen elkezdeni az önálló termelést. A vállalkozás beindításához 1,5 millió forint hitelt (és még félmillió forgóeszköz-hitelt) vettek fel, de a nyomasztó 36 százalékos kamat miatt igyekeztek minél előbb visszafizetni a kölcsönt, s ez 2-3 év alatt sikerült is.

Az induláskor csak pár termékük volt (tej, tejszín, tejföl, egyféle sajt), de az elején "semmi nem úgy működött, nem úgy történtek a dolgok ahogy kellet volna, rengeteget kínlódtunk" - mondta. Bevallotta, hogy az első termékek nem sikerültek jól, hosszabb érlelésű óvári sajtban, "rúzzsal érő" csemegesajtban gondolkodtak, de ezekről le kellett mondaniuk. Az első vásárlóit Cserpes István maga kereste fel, Trabantjával járta a környék boltjait, piacait, pizzériáit, nem mindig sikeresen: "Egy pizzériának másra van szüksége".

A nagy durranás: rikotta

A kilencvenes évek közepére kiköltöztek a családi házból, s egy saját boltot alakítottak ki a termékek értékesítésére, ahol saját készítésű pizzákat, péksüteményeket is árusítottak. A siker éppen ez utóbbihoz kötődött, amikor felfedezték, hogy az olasz típusú, alacsony zsírtartalmú túróra, a rikottára nagy igény van a piacon. "Te, Pisti, miért nem rakod bele a túrósbugyorba?" - tette fel neki Cserpes István szerint a kérdést felesége és lánya. Elmondása szerint az Olaszország mellett Erdélyben is már régen ismert eljárással készülő rikottát inkább a répcelaki ömlessztettsajt-gyárba szánták, de a túrós buktában is szerették a vásárlók, sőt a pékek, cukrászok nagyon megkedvelték, mert könnyebb volt vele dolgozni, mint a félzsíros túróval.

"Ez volt az első nagyobb durranás", mert megtalálták a piaci rést: "a rikotta volt az a termék, aminél korlátlan volt a lehetőség" - mesélte Cserpes István. Elmondása szerint napi 1-2 ezer liter tejsavóval indultak, aztán megérezték, hogy "húz a piac", s a régi, első üzemben "a végén már napi 100 ezer litert dolgoztunk fel". A piaci sikerhez hozzájárult, hogy a rikotta olcsóbb volt, mint a túró és jó haszonkulcsot is rá tudtak tenni, így a bevétel lehetővé tette 2000 és 2003 között a második üzem felépítését, ahol az EU-csatlakozás előtt már volt olyan nap, amikor 200 ezer liter volt a feldolgozott tejmennyiség, amiből 5-6 tonna rikottát tudtak gyártani. Az Unióba való belépés körüli időben azonban gyökeresen megváltozott a környezet, s ez a vállalkozást majdnem padlóra küldte.

A mélypont: állami beavatkozás

A csatlakozás előtt már készülni kellett: "Lehetett tudni, hogy az EU-ban már csak pecsétes üzemmel szabad dolgozni". Cserpes István szerint a szabályok ugyan nem voltak sokkal szigorúbbak, mint korábban, viszont a hivatalnokság túlzottan meg akart felelni a szabályoknak: "felesleges dolgokat is megköveteltek, ezt nagyon súlyosan megfizettük". A jó pénzt hozó rikottaüzletet addigra többen felfedezték és az uniós csatlakozással újabb versenytársak érkeztek, ami levitte a termék árát, vagyis a Cserpes "első nagy durranása" véget ért.

A legnagyobb csapást azonban nem az uniós csatlakozás hozta, a milliós veszteségeket a tejtermelők intervenciós kasszája okozta. Az országok tejtermelési kvótáját a csatlakozáskori kibocsátáshoz igazították, vagyis ha egy ország több tejet akart termelni, azt kvóta vásárlásával tehette meg. Ezért az állam rögzített, magasan tartott árakkal akarta mesterségesen ösztönözni a termelést. A rendszer jó volt a tejtermelőknek, mert fix árat kaptak, de a feldolgozók "prüszköltek" - mondta Cserpes István. A rendszer miatt viszont túltermelés alakult ki, s ez a második csapást jelentette nekik, mert az állam intervenciós kasszából támogatta az értékesítést. A termelők és feldolgozók kötelezően fizettek a kasszába, s a hozzájárulás a rendszer végéig literenként 5-6 forintra emelkedett. "A mi kis üzemünk is milliókat fizetett a semmire" - mondta Cserpes István, s azt is szóvá tette, hogy szerinte a támogatások nagy része ráadásul a nagyobb szereplőkhöz került.

"Pisti, mit csináljak a számlával? Tedd a többi közé, majd valami lesz vele" - idézett egy jellemző beszélgetést Cserpes István abból az időből. A műhely 60 millió forint hátralékot halmozott fel a kassza felé az uniós csatlakozásig, mert dönteni kellett, hogy a bért, rezsit vagy a tejet ne fizessék ki inkább. A "dögevő céggel", azaz az adósságbehajtóval végül úgy rendezték a tartozást, hogy 30 millió forintot befizettek, a beszállítóknak pedig azt mondták, hogy "bocs, most egy hónapig nem fizetünk". Cserpes István elmondása szerint a vállalkozás akkori forgalma havi 15-20 millió forintot tett ki. "Kibírtuk, volt annyi hitelünk, megbecsülésünk" - mondta a vállalkozó.

Hamar megromlik

A talpra állással egy időben új irányt is vett a vállalkozás. Mivel a hagyományos tömegtermékek (tej, trappista, túró) "veszélybe kerültek" az olcsó külföldi árúk miatt, a hangsúlyt a minőségre helyezték. Cserpes István szerint a nagy kereskedelmi láncok keményen versenyeztetik a beszállítókat, akik az árverseny miatt azon gondolkoznak, hogy "mit vegyek még ki a termékből". Egy ilyen termék "nem annyival olcsóbb, mint amennyire hitvány" - vélte Cserpes István, aki "gazdasági bűncselekménynek" tartja, hogy a multik kereskedelmi gyakorlata az, hogy felkeltik az igényt a termékeik iránt a vevőkkel, még hitelt is adnak mellé, ahelyett, hogy valódi igényt elégítenének ki. "Abnormális termékeket kreálnak, amit a kutya sem eszik meg, de örülnek a vevők, hogy olcsón vették" - mondta.

A Cserpes Sajtműhely ezzel az áramlattal akart szembe menni, ezért ennek megfelelő kereskedelmi gyakorlatot alakított ki. A Cserpes-termékek viszonylag rövid szavatossági idejűek, mivel nem tartalmaznak adalékanyagokat: "Nekünk úgy kell helytállnunk, hogy a mi termékeink meg fognak romlani" - mondta a tulajdonos. Ez viszont azt is jelenti, hogy az árut feszes tempóban a fogyasztókhoz kell juttatni, ráadásul a kapuvári üzemből kell szétteríteni a termékeket, miközben a műhely legnagyobb piaca a főváros. Az elosztási rendszer ennek megfelelően épült fel. A Cserpes Sajtműhely kisboltoknak és a Lipóti Pékség üzleteinek szállít, valamint mintaboltokat és hét mozgó kereskedő járművet tart fenn. Ez utóbbit a tulajdonos drága csatornának tartja, de szerinte "pankrációnak jó volt", vagyis a fogyasztókhoz hatékonyan el tudtak jutni, "az emberek érezték, hogy valami megmozdult" - vélte Cserpes István.

A Cserpest felkereső egyik nagy kereskedelmi lánc a Spar volt. A Spar Magyarország kommunikációs vezetője az [origo] megkeresésére elmondta, hogy kiemelt célként kezelik, hogy minél nagyobb arányban értékesítsenek magyar árukat, ezért több regionális partnertalálkozót szerveztek helyi termelőknek. A Cserpes Sajtműhellyel is így léptek kapcsolatba, s felkínálták, hogy akár a Spar üzlethálózatának csak egy részében forgalmaznák a termékeiket. Több hónap után végül a tárgyalások megszakadtak a Cserpes Sajtműhely kérésére - írta a Spar, s hozzátették, hogy nyitottak maradnak a termékek forgalmazására. Cserpes István az [origo]-nak elmondta, hogy a termékeik piaci pozíciója miatt utasították el a Spar ajánlatát.

Konkurenciától nem tart Cserpes István. Szerinte vannak hasonló kezdeményezések, de ezek inkább "kofaszinten" működnek, egy ekkora vállalkozáshoz azonban nem elég egy-két termék. Bár új területen is elindulna Cserpes István, a sajtműhelyt addig kívánja irányítani, amíg piaci igény van rá, vagy el nem adja az üzletet. Az utódlás kérdéséről nem gondolkozott bevallása szerint, bár öt gyermeke van, közülük csak egy lánya felnőtt korú. Ő Cserpes Laura, aki nemrég ment feleségül a megasztáros Fekete Dávidhoz. Sem ő, sem a kisebb gyerekek esetében nem merült fel azonban, hogy átvennék a Cserpes Sajtműhely irányítását, ha apjuk lemondana a vállalkozás irányításáról. "Ha idejön valaki és azt mondja például, hogy itt van 5 milliárd forint, akkor vigye" - mondta Cserpes István, jelezve, hogy nem csinálna lelki kérdést az üzem értékesítéséből. Elárulta azt is, hogy új vállalkozásban gondolkodik: "van egy ennél is komolyabb tervem" - de több részletet nem tudtunk meg.

A Cserpes Sajtgyárat bemutató videónkat ide kattintva tekintheti meg.

Forrás: http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20110527-magyar-marka-ami-nincs-a-multiban-a-cserpes-sajtmuhely.html