A márka rövid bemutatása és története:

A Zsolnay márkanév már több mint 150 éve a hagyomány, az egyediség, a művészi érték és az állandó megújulás jelképe. Hosszú története során mindig tudott kora számára valami újat és meghatározót mondani. Mind technológiai megoldásokban mind pedig a művészi kivitelezésben úttörő szerepet játszott, magához vonzotta az adott kor neves tudósait, művészeit, építészeit. Ennek köszönhetően olyan hírneves alkotók vettek részt a gyár munkájában, mint pl. Rippl-Rónai József, Martyn Ferenc, Victor Vasarely, Lechner Ödön és még sokan mások.

A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. története 1853-ra nyúlik vissza. Zsolnay Miklós a lukafai keménycserép manufaktúrából megalapította a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben a cégbejegyzést módosítva idősebbik fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett fazekasokat (8-10 főt) foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott.

A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem tudott megküzdeni a piaci verseny nehézségeivel. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben – egy évi csendestársi viszony után – átvette Ignác bátyjától a vezetést. Az üzem ezután fejlődött világhírű gyárrá.

1870-es évek közepén a 15-20 munkást foglalkoztató gyár fejlődésében a külföldi szakembereken kívül a Zsolnay család tagjainak is része volt. Mind Vilmos, mind pedig gyerekei: Teréz, Júlia, Miklós részt vettek termékek minőségének javításában, a kínálat bővítésében és a vevőkkel való kapcsolat megteremtésében, ápolásában. Folyamatos kísérletek és fejlesztőmunkák folytak, és az üzem annyira a család életének részévé vált, hogy a lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Szívós kitartásuknak köszönhetően az elefántcsontszínű máz és a magastüzű díszítés tökéletes technikájával és szépségével felzárkózott korának élvonalbeli kerámiaiparához és az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé vált. 1874-től a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények, melyek az 1880-as évek végéig a Zsolnay legjellegzetesebb mintái voltak, igen nagy hírt szereztek a magyar kerámiának kül- és belföldön egyaránt.

1900 márciusában, apja halálakor Zsolnay Miklós átvette a gyár vezetését. A képzett, több nyelven beszélő, művelt üzletember a gyár termelését a maximális kihasználtságát és az elérhető legnagyobb nyereség szempontjából határozta meg. Üzletkötéseinek köszönhetően a kevésbé nyereséges díszmű mellett a jól jövedelmező építészeti kerámiával és ipari porcelánnal a Zsolnay-gyár mind a külföldi, mind a hazai piacon elfoglalta helyét.

Annak ellenére, hogy 1900-1902 között 1400 új forma született és néhány új mázat is ebben az időszakban kísérleteztek ki, Miklós irányítása alatt az ipari termelés került túlsúlyba. 1910 körül a művészi díszmű-gyártás egyre inkább háttérbe szorult. A termelésben a korabeli infrastruktúra fejlesztési igényeinek megfelelően az építészeti kerámia, a kályha-, a cső- és szigetelőgyártás játszotta a főszerepet.

Az első világháború évei alatt a díszmű- és az építészeti kerámiagyártás szinte teljesen megszűnt; helyette csak a hadi célokat szolgáló ipari porcelán, főként elektromos szigetelők gyártása folytatódott. A háborút követő általános válság és elszegényedés, a nyersanyagforrások elvesztése az új politikai és vámhatárok következtében a Zsolnay gyárat is nagyon rosszul érintette. Mindezt tetézte Zsolnay Miklós folyamatosan elhatalmasodó betegsége.

Miklós 1922-ben bekövetkezett halálakor – az évek óta vezetői pozíciót betöltő – örökösei (örökbe fogadott unokaöccsei) vették át a gyár irányítását. A háború utáni lassú kibontakozás teljes átszervezéssel, a villamosítás tervszerű kiépülésével és a porcelánfajansz gyártásának megszüntetésével, ill. a porcelángyártás bevezetésével kezdődött. Mivel a fennmaradást a porcelánra való átállás jelentette, a porcelánszigetelők mellett megkezdték az étkezési porcelánedények gyártását.

Az 1929-33-as világgazdasági válság következtében a gyár termelése a felére esett vissza (200 dolgozót bocsátottak el és a heti munkaidőt 3 napra csökkentették). Az üzem csak a harmincas évek második felében érte el azt a szintet, amikorra mind a hazai, mind a külföldi kereskedelemben versenyképessé vált. A második világháború alatt a termelés ismét visszaesett, majd szünetelt, a pesti gyárat bombatalálat érte. A romok eltakarítása, az üzembe állítás gondjai, nehézségei után a gyár 1948-ban állami tulajdonba került.

Az állami vezetés első éveiben a háború alatt üzemen kívül helyezett épületek felújítását és a termelés folyamatosságának biztosítását célozták meg. Az első ötéves terv idején főleg ipari porcelánt gyártott az akkori nevén Pécsi “Zsolnay” Porcelángyár Nemzeti Vállalat. A villamosítás és iparfejlesztés igényeinek kielégítésével 1953-ban újra megkezdték a használati edény- és díszmű porcelán előállítását, illetve hozzáfogtak a pirogránit modern stílusának kialakításához. 1955-ben újraindult a kályha- és épületkerámia gyártás. A gyár 1963-ban elvesztette önállóságát és É. M. Finomkerámia-ipari Országos Vállalat Pécsi Porcelángyára elnevezés mellett közvetlenül irányított gyáregységgé minősült vissza.

A Zsolnay nevet és márkát a gyár 1974-től Mattyasovszky-Zsolnay Margittal történt megállapodás alapján használta ismét. Az önállóságát 1982-ben visszanyerő gyár a fejlesztés fontos lépéseként növelte az edényáru gyártásának mennyiségét. A díszáruk iránti hazai kereslet fokozatos növekedésével párhuzamosan nyíltak meg a vidéki márkaboltok és a Zsolnay gyár exportügyletei egyre több országra (Anglia, Ausztria, Olaszország, NSZK, Dánia, Finnország, Svédország, Görögország, Japán, Dél-Korea, Irak, Irán) terjedtek ki.

Az 1989-1990-es években mind a hazai, mind a nemzetközi piacon beszűkülés mutatkozott. Az ország súlyos gazdasági helyzete, a piacorientáció fokozódó szerepe a gyár életében is bizonytalanságot okozott.

1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) lett. Az új tulajdonos célul tűzte ki a történelmileg is jelentős, nagy hagyományokkal rendelkező gyár nyereségessé tételét a termékszerkezet megváltoztatása nélkül. A gyáron belül három profitcentrumot alakítottak ki: az Edény-Dísztárgy Divízióban a porcelánfajansz étkészleteket, kiegészítőket, dísztárgyakat és eozin kerámiákat; a Pirogránit Divízióban épületdíszítő és beltéri kerámiákat, kályhákat, kandallókat; az Ipari porcelán Divízióban pedig műszaki porcelánokat, pl. szigetelőket állítottak elő.

A Zsolnay Porcelángyár Rt. 1999. szeptemberében három különálló cégre vált szét. Csak az Ipari Porcelán Divízió – önálló vállalatként működve tovább – maradt a Zsolnay Porcelángyár Rt.-ben, melynek feladata az alapanyag és energia ellátás, valamint a nem műemlék jellegű ingatlanok bérbeadása volt. A Pirogránit– és Edény-Dísztárgy Divíziók összevonásával megalakult a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. A harmadik cég, a Zsolnay Örökség Kht. feladata a gyár területén található műemlékek és műemlék jellegű ingatlanok kezelése és felújíttatása. Mindhárom társaság a volt Zsolnay Porcelángyár Rt. telephelyén működött, a társaságok tulajdonosa az MFB és az ÁPV Rt. volt. 2006-ban a Porcelángyár beleolvadt a Manufaktúrába.

A Zsolnay cégcsoport jelenlegi tulajdonosa Pécs M. J. Város Önkormányzata mellett a 49%-os kisebbségi részvénnyel, valamint 2 szavazatelsőbbséget biztosító részvénnyel rendelkező Manufaktúra-Befektető Kft.(M-B Kft.).

Weboldal: http://www.zsolnay.hu/

Kapcsolat:

Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.

Cím: 7630 Pécs,

Zsolnay Vilmos utca 37
Telefon: +36 (72) 507 600

Fax: +36 (72) 507 604

E-mail: porcelain@zsolnay.hu